A megbízható gyújtási teljesítmény a motor teljes működési tartományában elengedhetetlen a katalizátor hatékony működéséhez.
A régebbi benzinmotorokat gyújtótekercsből, gyújtáselosztóból, kondenzátorból, elosztó rotorból, megszakítóérintkezőkből és nagyfeszültségű vezetékekből álló gyújtórendszerekkel tervezték. A hagyományos gyújtási rendszerek valamivel korábban, közvetlenül a dugattyú felső holtpontja előtt, a kompressziós löketnél gyújtószikrát keltettek a főtengely felső fordulatszám-tartományában. Másképp fogalmazva: a segédmotor-elemeket, elsősorban a levegő-üzemanyag keveréket előkészítő komponenseket a gyújtásrendszer statikus teljesítményére kellett hangolni. Az elektronikus motorvezérléssel ez jelentősen megváltozott. Az elektronikus rendszerek rendkívül rugalmas csatlakozást képeznek például a levegő-üzemanyag keverék előkészítő egységekhez. Az amatőrök számára ez azt jelenti, hogy a motorvezérléssel integrált gyújtásrendszerekben szinte már nem maradt hely, ahol önállóan javíthatna, beállíthatná.
A gyújtógyertya elektródái közötti szikrakisülésnek, amely meghatározza a gyújtás pillanatát, szigorúan meghatározott pillanatban kell bekövetkeznie. A tüzelőanyag-keverék leghatékonyabb égése akkor következik be, ha zárt térfogatban erősen összenyomják. A négyütemű belső égésű motoroknál a maximális kompressziót akkor érik el, amikor a dugattyú a kompressziós löketen befejezi felfelé irányuló mozgását, és megkezdi lefelé irányuló mozgását, azaz. az a löket, amelyben a keverék égése és tágulása történik. 6000 perc-1 motorfordulatszám esetén hengerenként 100 szikrakisülésnek kell történnie 1 másodpercenként.
Rizs. 9.1. A nagyfeszültségű vezetékek csatlakoztatása az elosztó sapkához, biztosítva a szükséges gyújtási sorrendet
Mechanikus elosztó nélküli gyújtórendszer használata esetén a gyújtógyertyák vezetékeit a 1. ábra szerint kell csatlakoztatni. 9.1.
Látogatói megjegyzések